Plenáris előadók

A Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán, a Társadalomtudományi Tanszék keretében 2011 óta végzünk folyamatosan kutatást („A média hatása a gyermekekre és fiatalokra” Programsorozat), amelynek keretében a vidéki térségben élő gyermekek és fiatalok digitális eszköz- és tartalomhasználatának alakulását, a családokra irányuló kihívásokat, a szülők mediációs gyakorlatát vizsgáljuk. Az előadás – a Programsorozat  rövid ismertetését követően – a szülők percepcióival és magatartásaival kapcsolatos  kutatási eredményeket mutatja be a COVID előtti is utáni időszak elemzései alapján. 

Az előadás célja az anyagtudományi kutatások jelentőségének bemutatása az intézményközi együttműködések és az MTA Domus pályázat lehetőségei által. Az előadás kitér az interdiszciplináris kutatások sajátosságaira, bemutatva a nélkülözhetetlen szakmai és intézményes kapcsolatok szerepét, támogatási rendszerét.

Konkrét példák és eredmények bemutatásával érzékelteti az interdiszciplináris kutatások jelentőségét. Azon interdiszciplináris kutatásokat mutatja be, melyek eredményeinek hatékonyságát az anyagtudomány segítette elő a különböző szakterületeken (pl. régészet, technikatörténet, orvostudomány, gyógyszerészet).

A további lehetőségekről, tervekről is szót ejt, a kutatási eredmények és kommunikációjának fontosságával zárul (adatgyűjtés, -megőrzés, publikálás, tudománynépszerűsítés).

A nemlineáris optimális irányítások, különösen a nemlineáris dinamikus rendszerek korlátos optimális irányítása napjainkban is rendkívül aktív és érdekes fejlesztési terület. Eredete az 1950-es évekre nyúlik vissza a dinamikus programozás, a Hamilton-Jacobi-Bellman (HJB) parciális differenciálegyenletek és a Pontrjagin-féle minimum maximum-elv bevezetésével. Ezekre az eredményekre alapozó elméletekre építve utólag számos tervezési módszert fejlesztettek ki, beleértve a közvetlen numerikus megoldásokat, a klasszikus Ljapunov-elmélet általánosításait az irányító Ljapunov-függvények (CLF) segítségével, valamint a lineáris optimális szabályozás (LQR) elméletének kiterjesztéseit a linearizáció és az állapotfüggő Riccati-egyenlet (SDRE) technikái révén.

A nemlineáris folyamatok korlátos optimális szabályozásának másik kulcsfontosságú megközelítése a modell-prediktív irányítás (MPC), más néven csúszó vagy csapott horizontú „receding horizon control” (RHC), amely a számítási- sebesség és teljesítmény fejlődésének köszönhetően egyre népszerűbbé vált. A mikroprocesszorok megjelenése és a számítógépes forradalma lehetővé tette az optimális irányítási feladatok közvetlen folyamat közbeni numerikus megoldását. Míg a HJB-egyenlet megoldása a legegyszerűbb eseteket kivéve minden esetben számítási szempontból kivitelezhetetlen maradt, a klasszikus variációszámításból származó pályaoptimalizálási módszerek gyakorlatiasabb alternatívát nyújtottak. Ugyanakkor mivel ezek a módszerek a nyílt-hurkú szabályozási pályákat az idő függvényeiként generálják, nem pedig állapot-visszacsatolási törvényekként, ezért a visszacsatolásos szabályozást később e pályaoptimalizálási módszerek ismételt online megoldásain keresztül lehet megvalósítani.

Ebből született meg a modell-prediktív irányítás technikája, amely nagymértékben kihasználta a csúszó horizont módszertanát. Ezeket az algoritmusokat először olyan folyamatokra alkalmazták, amelyek lassú dinamikája biztosította, az on-line mintavételhez igazított számítás időigényét. Ezenkívül ez a módszer természetes megközelítése volt a korlátos folyamatoknak is, mivel a korlátokat közvetlenül lehetett integrálni az optimalizálási feladatba. Ezek a gyakorlati alkalmazások eredményei nagyon ígéretesek voltak, és különösen számos ipari folyamat sikeres irányátását biztosították.

E technikák egyik nagyon fontos tulajdonsága az elméleti stabilitási tulajdonságok megállapítása és biztosítása, hasonlóan a végtelen horizontú LQR-szabályozáshoz. Még akkor is, ha az irányítást befolyásoló csúszó horizont, egy adott időben csak egy viszonylag rövid pályaszakaszt fed le. Másrészt a klasszikus Euler–Lagrange típusú pálya-optimalizációs módszerekkel való kapcsolatokat ugyan nem említik explicit módon, de implicit módon ezek alapozzák meg a csúszó horizontú technikákat. Végül elemezzük, hogy a mély neuronhálók mennyire lehetnek sikeresek ezekben az alkalmazásokban.

Ebben az előadásban egy összehasonlító tanulmányt és a különböző módszerek közötti egyenértékűséget mutatunk be, amelyet néhány gyakorlati nemlineáris folyamatszabályozásban való alkalmazással egészítünk ki. 

Más erdélyi városokkal ellentétben Kolozsváron szerencsésebben alakult a műemlékek kutatásának és felújításának a helyzete. Ez összefüggésben áll, többek között, a város életét átszövő kutatási és oktatási központok jelenlétével, amelyek a műemlékvédelemhez szükséges szakembereket állandó jelleggel biztosította. Mind e mellett, az utóbbi évtizedben, a város látványos átalakuláson ment keresztül, számos reprezentatív épülete, központi tere és utcája újult meg. Az épített örökség olyan emlékeinek vált lehetővé a kutatása, amelyekhez korábban, különböző okokból kifolyólag, a szakemberek nem fértek hozzá. Több ilyen épületet kutató csapat tagjaként, lehetőségem volt a kolozsvári műemlékeket nem csak közelebbről megismerni, hanem hozzájárulni a végső célkitűzéshez, a sikeres állagmegóváshoz, illetve felújításhoz. Előadásomban néhány reprezentatívabb esetet fogok bemutatni, amely épületek, jelentőségüket tekintve, jóval túlmutatnak Kolozsváron.

A robotrajok nagyszámú, autonóm robotból álló rendszerek, amelyek lokális interakciók révén, központosított irányítás nélkül képesek globális célokat elérni. Az egyes robotok által alkalmazott elosztott stratégiák ideálissá teszik ezen rajokat robusztus és skálázható alkalmazásokhoz, mint a például környezeti megfigyelés drónokkal vagy robotjárművek konvojban haladása.

Az ökológiai hálózatok olyan elméleti keretet nyújtanak egymással csatolt ökológiai rendszerek szerkezetének és működésének tanulmányozására, amelyben az élettereket, populációkat és azok kölcsönhatásait hálózatszerű formában írjuk le. Ezek a hálózatmodellek kulcsszerepet játszanak az ökológiai rendszerek fenntarthatóságának vizsgálatában.

A kutatói munkánk során azt vizsgáltuk hogyan lehet a robotrajokra kidolgozott elosztott szabályozási módszereket alkalmazni migrációval csatolt, több fajból álló ökológiai hálózatok populációinak szabályozására.  Igazoltuk, hogy a javasolt szabályozási eljárások képesek fenntartható módon biztosítani a populációk elvárt szinten tartását zavarhatások jelenlétében is.

Az előadás bemutatja a selmecbányai akadémia majd főiskola azon erdészoktatóit és neves végzőseit, akiknek erdélyi gyökereik vannak. Ismerteti a Selmecbányán 1808-ban indult felsőfokú képzés erdélyi származású hallgatói létszámának alakulását. Tárgyalja a hallgatók selmeci hagyományok alapján történt szerveződését, az Erdélyi Kört és annak működését. Bemutatja a trianoni döntés után Sopronba menekült főiskola, majd egyetem erdélyi származású oktatóit. Ismerteti a soproni egyetem és a magyarországi erdészszakma az erdélyi erdőmérnökök képzésében, a rendszerváltoztatás után kifejtett tevékenységét, amely folyamat a Sapientia EMTE erdőmérnök-képzésének elindítását és működését segítette.

Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy egy termék megvásárlása előtt információra van szükségünk. Az információ beszerzése, vagyis a keresés – többek között – időt igényel, ezért a keresésre fordított erőforrások keresési költségként értelmezhetőek. Ebben az előadásban szakirodalomból vett példák illusztrálják a keresési költségnek a termékek árára gyakorolt lehetséges hatásait, ami motiválja a keresés folyamatának megértését és modellezését. Az előadás olyan kereslet-modelleket tárgyal, amelyek keretén belül a fogyasztók nem rendelkeznek a termékek megvásárlásához szükséges információkkal, és amit csak keresés útján szerezhetnek be. A modell empirikus alkalmazásokra alkalmas változataiban a megvásárolandó termékek differenciált termékek, a fogyasztók heterogének a termékek jellemzői iránt, és az árak endogének. Egy ilyen modell – fogyasztói kereséssel kapcsolatos adatok felhasználásával – a kereslet pontosabb kvantitatív elemzését teszi lehetővé, mint a keresés nélküli kereslet-modellek, amelyek csak piaci részesedések és termékjellemzők megfigyeléseit használják.

Az imagológia transzdiszciplináris kutatási paradigma, a nemzetképek tanulmányozásával ugyanis – egymással párhuzamosan – olyan embertudományok foglalkoznak, mint a társadalomlélektan, antropológia, politológia, történettudomány, de az összehasonlító irodalomi kutatások egyik fontos ága is. A saját közösségről alkotott kollektív mentális kép dialektikus kapcsolatban áll az idegenekről alkotott képpel. 

A székely szerzők, a magyarság sajátos nyelvjárással, hagyományokkal és külön identitástudattal rendelkező csoportjának képviselőiként, már a 18. századi szövegekben megteremtik az önreprezentáció maradandó képeit, melyeket kiegészít a róluk alkotott külső kép. Az előadás azt vizsgálja, hogy mik a székely auto-imázs irodalmi formában megjelenő ismérvei, hogyan változnak ezek az idők során, illetve milyen kép alakult ki a más régiókban élő magyarokban a székelyekről.

Az előadás Kárpát-medencei (ezen belül pedig elsődlegesen romániai, erdélyi) demográfiai, képzési kínálati és felsőoktatáspolitikai mutatók alapján elemzi a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem helyét és szerepét az ún. Kárpát-medencei Felsőoktatási Térben. Ezzel egy időben az előadás céljául tűzi ki az egyetem keretében zajló szakirányú kutatások integrációjának és impaktjának vizsgálatát a magyarországi és nemzetközi tudományosság egésze szempontjából, kitérve az intézmény negyedszázados fennállása alatt elért kiemelkedő kutatási eredményekre. Végül, de nem utolsó sorban, az előadás meg kívánja jelölni azokat a kiemelt kapcsolódási pontokat, melyek a Sapientia EMTE, illetve a Magyar Tudományos Akadémia közös tudományos programjaiban, kutatásaiban konkretizálódtak.